Officespotting

A MÁV és annak főhadiszállása régóta vágyott célpontjaink között szerepelt, és kisebb győzelemként értékeltük, mikor a cég kommunikációs munkatársa, Pécsek Imre javasolta, hogy nézzük meg együtt az Üzemirányító Központ irodáit. Az indoklás az volt, hogy ezen a munkahelyen keresztül nem egy steril iroda környezetet fogunk csak látni, hanem a vasúthoz szorosabban kapcsolódó munkaköröket.

Nem leszünk népszerűek a véleményünkkel, de általában nem értünk egyet azon hangokkal, akik a két nagy közlekedési szervezetet, a MÁV-ot és a BKV-t állandóan szidják. A mi véleményünk az, hogy egy-egy ekkora hálózatot kifogástalanul ellátni szinte lehetetlen, valamint hazánkban, a különböző - legfőképpen műszaki minőséggel kapcsolatos - indokok miatt rengeteg váratlan eseményt kell megoldani.

A fentiek miatt a MÁV-on belül tényleg megfelelő helyre mentünk. A Kerepesi úton található Üzemigazgatóság felel ugyanis a zavartalan működés biztosításáért, illetve felmerülő problémák esetén azok mielőbbi elhárításáért. Természetesen, ennek fokozatai vannak, és legtöbbször állomás-szinten már megoldódik a kérdés, de innen látják át a teljes vonalhálózatot, ami napi 3000 menetrendszeri járatot és a 6-800 eseti megrendelést jelent.

Nem véletlenül maradt ki az adatlapról a belső építész neve, mivel adott épületben adott bútorokkal kell megoldani a működést, és a szó szerint a működést kell megoldani, nem azt, hogy az alkalmazottaknak különleges feltételeket biztosítsanak. Nem vagyunk meglepve és az itteniek sem tagadják, hogy elsősorban a vasút iránti vonzódásból dolgoznak a MÁV-nál és nem a szervezet kényeztető jellege miatt. Természetesen, a munkához megfelelő felszerelést kapnak, de egy ilyen központban ez a minimum elvárható szint. Azért kellemeset derültünk, miután az alábbi telefonra mutatva, rákérdeztünk, hogy működik-e, illetve használatban van-e és mindkettőre egy rövid persze volt a válasz.

A kollégák, mintha mátrix-szerűen olvasnának az ábrákon, pontosan tudják, mit kell leolvasni a képernyőkről és nem ritka, hogy egyszerre két telefonkagylót tartanak a fülükhöz. A brókercégek kereskedő-részlege punnyadt helynek tűnik az itteni pörgéshez képest, mégis több fokkal barátságosabbak az emberek. Valószínű mást jelent pénzt vagy emberek biztonságára figyelni ilyen stresszben.

Egy szobával arrébb ketten dolgoznak, ahonnan nem csak egy-egy régiót, hanem az egész országos működést átlátják. Ezek itt a legfőbb országos irányítók, ahonnan a legfelsőbb szintű irányítási döntéseket hozzák. Mivel krízis-szituációk megoldása gyakran a feladat, az innen érkező utasításokkal szemben nincs helye vitának, egyszerűen végrehajtják őket. Ha igazán különleges helyzet van, akkor a vezérigazgatóhoz, sőt a közlekedésügyi államtitkárhoz is közvetlen kapcsolatot létesíthetnek és ahogy ők fogalmaznak, ezekben a székekben nem mondhatják sosem, hogy nem tudom.

Szokatlan módon a részleg igazgatója a legalsó szinten kapott irodát (ez három emelettel a kerepesi út szintje alatt van.) Ezekben az irodákban sincsen flancolás, egyszerűen berendezett, funkcionális helyiségekről van szó.

Mikor már majdnem búcsút intettünk az épületnek, a túlzott kíváncsiságunknak köszönhetően még bekukkantottunk néhány csukott ajtón, majd az egyik tárgyalóban vettük észre, hogy számtalan relikviát rejt. Ja, az Farkas Tibi gyűjteményének egy része - legyintenek csak kísérőink, mire mi még jobban felcsigázódunk. Tehát egy része csak?

És igazuk volt. A többgenerációs vasutascsaládból származó Farkas Tibor alosztályvezető 6 évesen vezetett először mozdonyt, és közel 30 évvel ezelőtti céghez kerülése óta gyűjti a vasúttal kapcsolatos tárgyakat. Farkas úr kimondottan elegáns megjelenést kelt a fehér ingével, fekete mellényével, látszik, hogy megadja a módját a munkába járásnak. Az irodája hasonlít egy céllövölde hátfalához, csak a puskák hiányoznak. A polcokon sorakozó tárgyak bármelyikét a kezébe véve mesélni kezdi a történeteket, úgyhogy nem tudjuk eldönteni, hogy inkább fényképezzünk, vagy jegyzeteljünk-e.

Egy instant szervezést követően, később átvonulhattunk a Keleti Pályaudvar épületébe is, ahol az állomás csomóponti főnöke, Ispán László kalauzol(!) lelkesen minket végig. Pár BKV-s egyénnel járjuk a terepet, hiszen a két cég között igen jó kapcsolat van és szívesen tanulnak egymástól szakterületeiken.

A Keleti Pályaudvaron belül először a pár éve felújított Lotz-teremben kezdünk, ami igazi patinát ad az egyébként elhanyagolt épületnek. Sajnos, a felújítás a teremben véget is ért, pedig több embernek lenne más a vonatozáshoz a hozzáállása, ha hasonló pályaudvarokon történne a várakozás vagy a beszállás. De örüljünk annak, amink van, eleve jó dolog, hogy belekezdtek egy ilyen terem eredeti állapotába való visszaállításába(talán mondanunk sem kell, hogy a második világháborút követően sárga festékkel volt bevonva az egész.).

Ezt követően hosszúra nyúlt látogatásunk utolsó állomásaként a Keleti forgalomirányítóihoz megyünk fel. Itt zajlik az összes vonat megfelelő vágányokra történő irányítása. Tulajdonképpen itt az történik két dimenzióban, ami a légi irányítóknál háromban. Kivéve, hogy itt nem mondhatják egy gépnek, hogy menjen még egy kört a repülőtér felett - egészítik ki. Ha az előbb komoly stresszről írtunk, itt nyugodtan meg is lehet szorozni kettővel.

A teljesen lesötétített szobában izzik a levegő, nagy a pörgés; 12 órás műszakok vannak, amit ilyen intenzitás mellett fogalmunk sincs, hogyan lehet bírni, de mindkét poszton lévő munkatárs tízen éve látja el a feladatot.

Bár még tovább is mennek a váltókhoz, mi ezen a ponton mondtunk intettünk búcsút kedves idegenvezetőinknek és a Keletinek. Igazi élménnyel gazdagodtunk látva az itt dolgozók elhivatottságát. És bár ködösek a szemeink a friss élményektől, nem vesztettünk célt, és igyekszünk előbb-utóbb bemutatni a MÁV központi igazgatóságát is.

Ha további egyedi irodákra is kíváncsiak vagytok, és szeretnétek háttérinformációkat kapni és értesülni egy-egy újabb látogatásról, ne felejtsetek csatlakozni facebook oldalunkhoz!