Officespotting

Kis, zöld, gömb alakú iroda; nagyjából így képzelnénk el a Zwack cég főhadiszállását, ha nem láttuk volna már számtalanszor a téglamintás épületet a Soroksári úton. Ez alkalommal viszont sikerült a színfalak mögé is bejutnunk.

Az irodában Szájbely Ernő látogatóközpont és rendezvény manager vezet körbe bennünket. Könnyű dolga van a mesélésnél, mert 13 éve került a céghez. Első sztorija is rögtön ehhez kapcsolódik, mikor a cégen belüli hangulatról kérdezzük. Első napján rögtön bemutatták Zwack Péternek és ez, mint mondja, alapvetően megmutatta számára a cég értékrendjét. Az alapító leszármazottjának állítólag alig lehet előre köszönni a folyosón.

Egy-egy iroda pont attól válik egyedivé, ha berendezésében és hangulatában hűen tükrözi a cég arculatát. Ez jelenti egyben az egyik legnagyobb kihívást is, mivel az egyes munkakörök eltérő munkakörnyezetet kívánhatnak meg. A Zwack márkát már a kezdetektől egy kettősség jellemzi: egyszerre tartja magát a tradícióhoz és igyekszik megújulni. Ezt jól végig lehet követni tévés és írott reklámjaikon is. Ahogy sejtettük, az irodán is megjelenik a motívum.

A látogatást - még kísérő nélkül - a múzeumban kezdjük meg. Szokjuk a hangulatot - mondhatnánk, de talán félreérthető lenne. Az Unicum történetét követjük nyomon, párhuzamosan a családtörténettel. Ezt követően pedig kijelenthetjük, hogy ilyen rákészültséggel egy irodába sem érkeztünk még.

Az irodarészen belül először a vezetőségi részhez megyünk. Itt értelemszerűen a tradíció az, ami a területet jellemzi. Látogatásunkat fontosnak tartják, ezért nem rejtegetnek semmit, így az első helyiség, amit megnézünk Zwack Sándoré, aki az igazgatóság elnöki tisztségét is betölti.

"Elnézést a rendetlenségért" - exkuzálja magát, de nem tudjuk mire gondol pontosan. Szobáját kifogástalan precizitással díszítik különböző családi, történelmi és személyes ereklyék, az üzleti témájú dokumentumok mellett. Még egy ajándékba kapott japán borbély-szék is került az irodába, amiben saját bevallása szerint néha még üldögélni is szokott.

Ezt követően a vezérigazgatói irodában fényképezünk meg az itt lévő tárgyalóban. A 2000-es évek elején felújított irodákban inkább a 90-es évek stílusjegyeit lehet felfedezni, valószínű valamiféle túlzott óvatoskodásnak köszönhetően. Korszerűnek nem mondanánk, de az eleganciát még hordozza magában.

A vezetőségi rész után az operatívabb részhez megyünk, ahol - a munkaköröknek megfelelően - többször jelennek meg a cég különböző márkái, termékei és a promóciós anyagok. Itt már nem ugyanolyan mértékű a letisztultság, de talán akkor aggódnánk, ha mondjuk egy reklámrészlegen poroszos rend uralkodna.

Az, hogy egy családias cégnél vagyunk szembeötlő a falakon található fényképeket nézegetve is. Az irodában több helyen is láttunk a Zwack famíliáról készített fotókat, amely talán nem csak üres közhellyé teszi, mikor azt halljuk, hogy igazi családias hangulatot igyekeznek kialakítani.

Jól mutatja az alkalmazottakkal való bánásmódot, hogy a 100 fős irodaháznak külön étterme van, amely úgy tudja kifejezetten olcsón tartani az árait, hogy a Zwack cég nem kér külön bérleti díjat tőle. A kínálatra se lehet panasz, épp csirkés tortilla az egyik menü.

Zárásként még az Unicum-tornyot és a pincét járjuk végig, bár ezek már mindenki számára nyitott helyek. Végigmegyünk a több millió liter Unicumot tartalmazó hordók között, kiérünk a belső udvarra. Ernő itt felmutat a belsős körökben csak Sóhajok hídjának nevezett átjáróra, amin keresztül a gyógynövényeket a raktárból a lepárlóba viszik a híres ital készítésének megkezdéséhez.

Kellemes emlékekkel távozunk, örülünk mindig, mikor a lehető legnagyobb nyitottsággal áll hozzánk egy cég és nem csak a reprezentatív területeket mutatja be. Persze, a gyógynövények gyűjtőhelyén nem jártunk, azt a titkot megtartotta magának a család.

Ha ti is kíváncsiak vagytok az érdekes itthoni irodákra és szeretnétek értesülni egy-egy újabb látogatásról, ne felejtsétek lájkolni a facebook oldalunkat!

Rengeteg további kép: