Officespotting

Egy könyvtár alapvetően pocsék választás egy munkahely-bloghoz. Minek mutogassunk olyan néniket és bácsikat, akiknek más dolga sincs, mint abc sorrendbe rendezni a könyveket, meg ha azt se tudom, mit keresek, és mégis összehozzuk a kérdést, fejből megmondják ki írta és melyik polcon található.

Hát tévedtünk. A Széchényi Könyvtár más. A nyolc és fél emeletes épületből három szint az, ami a mezei látogatóknak is szól. Tehát bőven van még mit felfedezni az épületben. Először is tudni kell, hogy minden Magyarországon megjelent könyvből kapnak két példányt, ami nagyjából évente 38 ezer darabbal való bővülést jelent. A nyolcvanas években a Budavári Palotába költözött intézményt még úgy képzelték el, hogy harminc év múlva is megfelelő raktárterületet biztosít.

És igen, nyolc és félemeletes a palota, ami kintről mindössze háromnak látszik. A Tabán felől nézve már más a helyzet, ott megmutatják magukat a túloldalról a hegy gyomrába vájt szintek. Természetes fényből tehát nem sok jut a raktár nagy részébe, de hát a raktárosok nem is ezért szeretik munkájukat.

Bóka B. László sajtóreferens fogad minket először, bizonytalan, hogy mit is mutasson meg nekünk. Miután jelezzük, hogy mindenre kíváncsiak vagyunk, szabad kezet ad kollégájának, Elbe István raktári osztályvezetőnek a körbevezetéshez.

Kezdjük tehát a restaurátor műhelyben. A könyvtár fontos feladata az állomány karbantartása, és a bekerült rossz állapotú „leletek”, régiségek rendbetétele. Erre külön műhelyek vannak, amelyek kifejezetten ezt a célt szolgálják. Az itt dolgozó restaurátor hölgyek készségesen bemutatják nekünk tennivalóikat, amire nem áll módunkban részletesen kitérni, beszéljenek önmagukért a képek.

Továbbmenve, kezdődik a raktárrész, amely kétszer tizenkét szintes, tehát kisebb belmagasságú, mint a régi épületszárnyak. A beköltözés előtt egyfajta építészeti bravúr kellett Hauszmann palotájának belső udvarainak beépítéséhez, raktárrá alakításához, ráadásul úgy, hogy a megfelelő teherbírásuk is meglegyen. A bravúr szót nyugodtan lehet idézőjelben is érteni, ugyanis mindössze a hatékonyság vezérelte a projektet.

A raktári szintek, és az olvasótermek között egy sajátos postarendszer (Telelift) van kiépítve. A 80-as évek elején létrehozott szerkezet egy tuningolt villanyvasút modellre emlékeztet, hullámvasúttá átalakítva. Állítólag pár éve német mérnökök is jártak itt, és leesett az álluk, hogy még van üzemben ilyen szerkezet. Mindenesetre néha azért elakad a rendszer, és olyankor manuálisan kell besegíteni. De legalább precízen jelzi a rendszer, hogy hol.

Szerencsénk van, hiszen idegenvezetőnk, Elbe István szerelmese a munkájának, és töviről hegyire bemutatja az épületet, minden látnivaló mellé egy-egy sztorit ragasztva. Útközben hecceli a raktárosokat, hogy ki pózolna nekünk egy hiteles fotó erejéig. Ők azonban meglehetősen szégyenlősnek mutatkoznak.

A hírlapraktárban megállunk, hogy előkeressük a sajtóarchívumból a születésnapomon kiadott újságot. Sajnos, szomorúan konstatáljuk, hogy hétfőn születtem, és aznap nem jelent meg napilap. A könyvtár egyik legfelkapottabb szolgáltatása mostanában a „születésnapi csomag”, egy napilapokból készült, díszkötésű összeállítás, mely kiváló ajándéknak tűnik.

Túránkat kisebb-nagyobb megszakításokkal az olvasóteremben fejezzük be, ahol Somogyi Etelka kísér körbe minket. Látszik, hogy az intézmény próbálja tartani a technikai szintet, még e-könyvolvasók is vannak.

Nem valószínű, hogy bárki ezt a blogot olvasva fogja a könyvtárosi pályát választani, és talán még nagyobb kérdés, hogy a poszt-Guttenberg érában vajon nőni fog-e a könyvtárak nyomtatott állománya. Egyelőre annyi bizonyos, hogy évről-évre több könyv jelenik meg, tehát a technika még nem változtatta meg alapvetően olvasási szokásainkat.

További képek: