Officespotting

Munkahely-turizmus

Kisirodak.hu

Ringier

2010. szeptember 21. 12:00

Spotter: Huszlicska

Bérlő: Ringier
Bérlő profilja: Lapkiadás, nyomdai szolgáltatások
Irodaház: Corvin Irodák Kiadó irodák
Belsőépítész: MádiLáncos Stúdió
 

„Hova küldjem az önéletrajzom?” – valami hasonlóval terveztem elbúcsúzni Parádi Judittól, a Ringier kommunikációs vezetőjétől, miután körbevezetett az irodájukban. Bár munkahelyet nem keresek, azt hiszem, ebben az irodában a legidegesítőbb főnököt is el tudnám viselni.

Van az az iroda, amiben jársz körbe, és végig mosolyogsz. Amely úgy van felépítve, hogy a legapróbb részletekre is figyeltek. Azt akarták, hogy jól érezd magad az első pillanattól, mikor belépsz, egészen addig, amíg haza nem mész a munkából. Ahol szerintem rájöttek, hogy az iroda kialakítása – főleg, ha hosszabb időre tudnak berendezkedni – sokkal fontosabb, mint egy esetleges béremelés az alkalmazottaknál. És ha valóban így van, valószínű ezen a munkahelyen a beosztottak is tisztában vannak ezzel, és talán nem is bánják, hogy ezt az elvet követi a cég.

Amikor beléptem, az első ötletem az volt, hogy csak fotózni fogunk, utána csak feldobjuk a képeket, beszéljenek ezek magukért. Aztán, ahogy Judit vezetett körbe, és lelkesen mesélt az irodaválasztási, és –berendezési folyamatról, úgy döntöttem, hogy magyarázatot is fűzök a képekhez. Kár lenne nem átadni, hogy a legapróbb részletekbe is rejtettek valami koncepciót.

Kezdjük is az elején, leginkább kívülről befelé haladva. Van ugyebár ez a Corvin sétány nevezetű projekt, ami nem kisebb célt tűzött ki, mint hogy rehabilitálják a 8. kerület ezen részét. Ennek az eredményességéről mindenkinek meg lehet a véleménye, ugyanakkor kétségtelen, hogy sikerült az elhatározással pár céget maguk mellé állítani, akik hosszú távú bérleti szerződést írtak alá az itteni irodákban. A Ringier évekig tartó irodakeresést követően végül szintén az itteni irodák mellett tette le a voksát.

És ettől a pillanattól kezdve a Ringier teljesen másképp tekintett az irodabérlésre, mint más cégek. Felállítottak egy projekt-csapatot, amelynek az új iroda ’kitalálása’ volt a feladata. Ráadásul nem alacsony beosztású emberekre bízták: ellátási vezető, IT-vezér, HR igazgató és -manager, kommunikációs vezető, gazdasági igazgató és igazgatósági asszisztens is volt köztük. Nekik kellett együttműködni a Mádi stúdióval, akikkel kitalálták a koncepciót és utána egészen részletekbe menve meg is valósították azt.

Az egyik legszembeötlőbb dolog, hogy ellentétben sok más irodával, itt látszik, hogy nem pár hónapra rendezkedtek be. Ahogy haladunk a folyosókon Judit egyre többet mesél arról, hogy mennyit törődtek egy-egy dolog kiválasztásával.

Hogy ne nyújtsam el nagyon a helyhiányra való tekintettel, a továbbiakban címszavak alapján próbálom leírni mindazt, amit láttam és hallottam:

Fák: Az egész irodaterületen végigvonul egy fa és erdő motívum. A falakon domborműként, vagy csak lefestett felületként jelentkeznek, míg néhol térelválasztó szerepük van a jellegzetesen szögletes fáknak.

Színek: Jellegzetesen a Ringier alapszíneit, a nyomdai alapszíneket, a pink-kék-sárga hármast lehet nyomon követni minden szinten. Természetesen semleges színek is vannak, mint a szürke, fekete és a fehér.

Idézetek: Szinte mindenfelé, ahol járunk. A legkülönbözőbb forrásokból gyűjtött mondatok, amelyeket az adott részen dolgozó kollegák valamiért fontosnak tartottak. Minden egyes idézet és a domináló szín az adott részlegen az ő döntésük eredményeként került oda.

Bútorok: Miután egy ekkora megrendelésnél tolonganak a bútorosok, ezért a cég megkérte a versengőket, hogy a mintadarabjaikkal együtt fáradjanak be egy e célra kialakított nagy helyiségbe. Ezt követően behívták az alkalmazottakat, akik kipróbálták, majd pontozták a székeket és a többi bútorokat. A szavazatokat a cég belső-kommunikációs site-ján, a myringier.com-on lehetett leadni, és természetesen, a legtöbb pontot összegyűjtött bútorokat vásárolták meg.

Liftelőterek: Mivel a különböző szinteken más-más osztály helyezkedik el, a liftekből kilépve is egyedi képek tárulnak elénk. Tessék csak bepárosítani bátran a képeket a következő részleg elnevezésekkel: Blikk, Nemzeti Sport, Magazinok, Back-Office. Talán mondanom sem kell, hogy a fotók, és a kinézet teljes egészében az ott dolgozók döntésén alapul.

Tárgyalók nevei: Abból adódóan, hogy a Corvin mozi mögötti területről beszélünk, mi is lenne frappánsabb, mint a tárgyalókat filmekről elnevezni. Így születtek meg az alábbi tárgyalónevek: Sose halunk meg, Presszó, Puskás, 6:3, Falfúró, Nyócker, Portugál, A tanú, Szerencsés Dániel, Szindbád, Mephistó, Üvegtigris. E legutóbbi a felsővezetés találkozóinak helyszínéül szolgáló, körbeüvegezett helyiségét jelenti.

Csak, hogy bizonyítsam, mit értettem aprólékos koncepció alatt: a földszinti bejáratnál elhelyezett recepciónál van három kis szekrény – Ringier színekkel – a futárok által hozott ételrendelések számára. Apró figyelmesség, esztétikusan megoldva.

A Nemzeti Sport divízióban egyértelműen látszik, hogy férfiak dolgoznak főleg. Itt szorult háttérbe leginkább az esztétika, és került előtérbe a praktikum és az egyszerűség. Persze nem kell félteni őket, van itt focilabdás babzsák, meg asztali jéghoki.

Persze a képek ne tévesszenek meg senkit: munkahely ez is. Nyílván a lapkiadás nem kevés stresszel jár, de azért sokat számít, hogy milyen körülmények között kell valakinek stresszelnie. Azért nem mindegy, hogy a liftből kilépve egy szürke fal vár téged vagy fotósok tömkelege a vörös szőnyegen.

További érdekes képek (a fentiekkel együtt):

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...
süti beállítások módosítása